Panda Dorama

Sorozat: The Smile Has Left Your Eyes

The Smile Has Left Your Eyes ~
Hundred Million Stars From The Sky

Műfaj: misztikus, thriller, romantikus, dráma

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: tvN

Ismertető: Yoo Jin Kook nyomozóként dolgozik. Szülei már meghaltak, de húgával, Yoo Jin Kang-gal boldogan élnek. Egyszer aztán történik egy gyilkosság, amelyben egy fiatal nőt ölnek meg, s Jin Kook eldönti, hogy mindenképp elkapja a gyilkost. Közben Jin Kang megismerkedik egy férfival, Kim Moo Young-gal. A fiú semmire sem emlékszik gyermekkorából, azonban teljesen egyedül él, s tudja, hogy valami szörnyűség történt vele gyerekként, de maga sem tudja, hogy mi. Jin Kang és Moo Young között szép lassan szerelem gyúl, azonban bátyja, Jin Kook megrögzötten és betegesen hiszi, hogy a férfi a tettes a nő meggyilkolásában, s mindent megtesz, hogy eltaszítsa őt kishúgától.

Vélemény: Fogalmam sem volt, hogy milyen stílusú sorozatra számítsak, mert szokásomhoz híven nem olvastam el miről fog szólni, de Seo In Guk összes szerepe kötelező számomra, szóval ez sem maradhatott ki. Na már most, az első rész után egyből feltűnt, hogy nem egy megszokott sorozat ez. Eléggé elvont, depressziós. Ez nem csak a történetből adódik, hanem a felvételi módból, a soundtrackből, a kameraállásokból, meg úgy mindenből.

Ez persze nem rossz, csupán csak más, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Nem is tudom, hogyan meséljem el nektek így az egészet. Egy nagyon, de tényleg nagyon depressziós, elgondolkodtató és megható sorozatra sikeredett, ami még most is sokszor eszembe jut, mert tényleg nagyon maradandó a sorozat. Na de akkor lássuk csak miről is szólt ez a történet, mert szerintem van mit mesélni / beszélni róla, méghozzá bőségesen.

Kapunk egy lelkileg sérült főszereplő srácot, aki igazából nem vesz tudomást a körülötte lévő világról, elél a maga kis világában, saját magát gorombasággal és szemétkedéssel védi, ezért eléggé bunkónak tűnhet mások számára. Emellé kapunk egy védelmező bátyót is, aki hatalmas terhet cipel, s 25 éve immár, hogy vezeklik bűnéért. És kapunk egy főhősnőt is, aki próbál pozítivan élni és hálád adni az égieknek, hogy egy ilyen testvért kapott.

Minden apró mozzanat és érzés annyira szép és elgondolkodtató volt a sorozatban, hogy sokszor elkapott a sírás is. Itt volt a főhős, aki mindig is egyedül élt a maga kis kuckójában, s mikor megismeri a lányt és egyre közelebb kerül hozzá úgy nyílik meg annak egyre jobban, úgy kerül egyre jobban felszínre a sebezhető éne. Nagyon szép, mély és megható érzelem alakult ki kettejük között, ténylegesen halálosan egymásba szerettek.

De ebben a sorozatban ez totálisan érthető is volt, mivel már a sorozat elejétől szép lassan egyre és egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és szép lassan lesznek egymás oltalmazói. Akkor itt volt a főhősnő is, aki pontosan tudta, hogy mennyi mindent köszönhet a bátyjának, s próbált egyensúlyt találni a két férfi között. Ami nem volt könnyű. Nem taszította el a szerelmét, kitartott mellette szemben, de ugyanakkor bátyjától sem fordult el.

És akkor itt van a bátyja által cipelt teher is, ami persze, tudjuk, tényleg olyan dolog, ami miatt az ember máshogy éli az életét, de ő túlságosan is mélyen bánta azt, amit tett. Ez nem volt rossz, mármint, nem dramatizálták túl feleslegesen, csupán a karakter volt olyan, akit ez nagyon megrázott. A sorozatban inkább ezeken az apró mozzanatokon és érzelmeken és a karaktereken volt a hangsúly, de ennek ellenére is izgalmasra sikeredett.

Kaptunk akciót és thrillert is, s bár az események kimenetele eléggé megjósolható volt (talán direkt készült így a sorozat, hogy sejtjük már jó előre, hogy mi lesz ebből az egészből), de ettől függetlenül voltak benne fordulatok és meglepetések is. Az utolsó 2 rész viszont brutál volt, nem is bírtam egyszerre megnézni, többször le kellett állítanom a sorozatot, mert annyira sok volt az egész érzelmileg. A vége pedig... hát brutális.

Összességében, egy nagyon, de tényleg nagyon mélyen elgondolkodtató sorozat volt, ami eléggé depressziós és kicsit elvont is, de én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes ezt egyszer megnézni, mert szerintem műfajában nagyon jóra sikerült. Kell hozzá egy hangulat, az tény, de szerintem ezt a történetet nem éri meg kihagyni, szóval bátran és teljes szívből tudom mindenkinek ajánlani, mert ténylegesen megéri megnézni.

Zene: A 4 ost közül 3 nagyon szép lett: Gu Yoon Hoe 'Moonlight', Ahn Ji Yeon 'Lost' illetve a két főhős által énekelt (Seo In Guk hangja még mindig gyönyörű) 'Star'.

Szereplők: És akkor lássuk csak főhőseinket sorrjában.

Seo In Guk - Kim Moo Young: Szemétkedik és bunkó mindenkivel, így védi saját magát a világ ellen, hogy ne kapjon több sebet, mert már nem bírja elviselni őket. De valójában egy olyan emberre van szüksége, aki segít neki, aki kitart mellette, aki ott van, amikor rémálmai vannak. S a főhősnőben találja meg ezt a személyt. Annyira, de annyira szomorú és szánnivaló volt ez a pasi, hogy az nem igaz. Tudjátok, hogy az ilyen karakterek / emberek a gyengéim, már a sorozat legelején csomószor rámjött a sírás. Bunkó természete ellenére annyira gyámoltalan volt, hogy az ember szíve majd belehasadt. Seo In Guk hatalmas kedvencem, mind tudjátok. Ez a szerep ezúttal nagyon eltért a megszokott vidám és bohókás karaktereitől. Sokszor tényleg annyira ijesztő volt a mimikája, hogy nehéz volt elképzelni azt, hogy más sorikban meg olyan cuki, hogy majd belehalunk. Durva és meglepően jó alakítása volt itt, lenyűgöző ez a pasi.

Jung So Min - Yoo Jin Kang: Boldogan él bátyjával, és hálás mindenért az életében. Mikor megismeri a főhőst, kicsit magát látja benne, hogy akár mi is lehetett volna az életével, ha nincs bátyja, így elkezd szimpatizálni a fiúval egészen addig, míg bele nem szeret. Jin Kang karaktere alapvetően nagyon szerethető volt, és nagyon tetszett, hogy tényleg támaszt nyújtott a fiúnak, de ugyanakkor nem fordult el a bátyjától, hanem próbálta inkább közelebb hozni egymáshoz a két férfit. Tudta, hogy mennyi mindent tett érte a bátyja, és nem telt el rész úgy a soriban, hogy ezzel ne lett volna tisztában. Ez nagyon tetszett benne. Néha volt 1-2 (szerintem) felesleges hisztije a soriban, aminél úgy voltam, hogy oké, de ettől függetlenül én nagyon megkedveltem őt. A színésznőt kedvelem, több szerepét láttam már, In Guk-kal nagyon aranyosak voltak együtt.

Park Sung Woong - Yoo Jin Kook: Több év eltelt már, de ő még mindig úgy él, hogy egy pillanatra sem felejti el, amit tett. Őszintén, Jin Kook karaktere nagyon megindító volt. Bár nyílván, megrázó dolog volt, amit tett, de ő túlságosan is vezekelt a dologért, holott a végére azért szépen körberajzolódott, hogy mi is történt akkor pontosan. Szerintem megható és megindító volt az, hogy ennyi év után is ennyire bántja a dolog. Nagyon tetszett az is, hogy ennyire szereti és védelmezi húgát. Ahh egyszerűen brutál jó volt ez a karakter. Nagyon, de nagyon megszerettem őt a főhős mellett, mindkettő pasi karakter lenyűgöző volt. Park Sung Woong szintén bohókás karakterei mellett felüdülés volt egy ilyen szerepben látni őt. Alig várom már, hogy újabb és újabb szerepei legyenek a jövőben, biztos, hogy mindet nézni fogom. És nézzétek, a végére is értem ennek a bejegyzésemnek is. Remélem meghoztam a kedveteket ehhez a sorozathoz.

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: Hymn of Death

Hymn of Death ~ Praise of Death

Műfaj: dráma, romantikus, történelmi, életrajzi

Részek száma: 6 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: SBS

Ismertető: Történetünk a japán megszállás idején játszódik. Főhősünk, Kim Woo Jin 25 éves és irodalmat tanul Tokióban. Mindene az írás, holott apja megtiltotta neki, hogy valaha is írjon. Főhősnőnk, aki szintén koreai, énekesnőként tanul Tokióban. Ők ketten találkoznak, s bár Woo Jin már házas, menthetetlenül beleszeret a lányba, aki viszonozza is szerelmét. Azonban az élet nem túl ketyes hozzájuk. Kétségbeesetten megpróbálják elfelejteni egymást, de a tűz kettejük között az évek alatt sem látszik kialudni. A 3 órás sorozat Kim Woo Jin és Yun Sim Deok igaz történetén alapszik. Yun Sim Deok korea első szoprán énekese volt, aki elénekelte a 'Praise of Death' [Dicséret a halálról] című dalt 1926-ban.

Vélemény: Őszintén fogalmam sem volt miről fog szólni ez a 3 részes kis sori, de mivel Jong Suk már elég régen nem szerepelt sorozatban (kb. egy éve, de mégis milyen soknak érzem...) ezért borzasztóan vártam már, hogy kijöjjön az összes rész és elkezdhessem. Mikor azonban bekapcsoltam az első rész az a mondat fogadott engem, hogy a történet a valóságtól eltérhet. Ekkor megállítottam és utána néztem, hogy akkor most mi is ez az egész, mert ez kimaradt az életemből.

Mivel ez egy igaz történet, ezért a karakterek döntéseit és cselekedeteit nem szeretném kivesézni. Ez a dolog megtörtént, így úgy is beszélek róla. Hogy őszinte legyek, én soha nem hallottam a történetükről, pedig szerintem egy hosszú sorozatot is nagyon szépen fel lehetne építeni erre a történetre. Én nagyon élvezném. Egy borzasztóan megható és elgondolkodtató történet volt az övék. Nagyon örülök, hogy volt esélyem megismerni, tudjátok, hogy imádom a drámát.

A 3 rész közül nekem az első volt a kedvencem. A két főhős között az a csendes szenvedély annyira szép volt, hogy csomó jelenetet vissza kellett tekernem. Lee Jong Suk eszméletlen sokat fejlődött arcjátékban, magam is meglepődtem. Romantikára visszatérve, annyira szomorúak voltak azok a lopott pillantások, az apró kis érintések. A zenei aláfestésről pedig ne is beszéljünk... olyan volt az egész, mint egy hatalmas nagy videóklipp, amit csak nézünk és nézünk.

A 2-3. rész már romantikában kicsit megcsappan olyan szinten, hogy kevesebbet vannak együtt főhőseink, de vágyakoznak egymás iránt. Itt inkább az életükről van szó, ahogyan együtt akarnak lenni, de a családjuk és a saját lelkiismeretük nem hagyja. Nem tudom skacok, de én rendesen meghatódtam a 3 óra alatt. Szerintem nagyon szép volt. Kim Woo Jin írásaiból idézett szavak pedig még annál is szebbek. Gyönyörűen és meghatóan bele lettek építve a történetbe.

Összességében, én szerintem nagyon érdemes megnézni. Egy nagyon szép történetet láthatunk 3 óra alatt leforogni, a családról, a hazáról, a szerelemről és az életről. Én mindenkinek nagyon, de nagyon tudom ajánlani. Lee Jong Suk remekül játszik (el sem hiszem, hogy valaha ezt fogom mondani), lenyűgöző volt a férfi, akit megalkotott. A sorozat nemrég futott le, töltsétek le és nézzétek meg, higyjétek el, megéri ezt a 3 órát rááldozni. Nagyon is.

Zene: A zenei aláfestés gyönyörű volt, azok a hegedűs soundtrackek egyszerűen meseszépek voltak. A 3 ost közül Song Ha Ye 'Stay With Me' illetve So Hyang 'Only My Heart Knows' című száma tetszik nagyon.

Szereplők: Lássuk csak két főhősünket, a szokásos módon: külön - külön.

Lee Jong Suk - Kim Woo Jin: Apja alatt él, mindent megtesz, amit mond, de közben úgy érzi, hogy megfullad a saját életében. Kim Woo Jin érzései és viszonya a lányhoz szerintem gyönyörűek voltak. Ahogyan csendben figyelte őt, ahogyan mindig vetett rá egy-egy lopott pillantást. Hát gyönyörű volt. Lee Jong Suk mindig és mindig úgyanolyan karaktereket játszik, ezért nem nagyon láthattuk, hogyan tud színészkedni, de ezúttal egy picikét komolyabb férfiként mutathatta meg a tehetségét. Az arcjátéka ebben a 3 órában brutál jó volt skacok, de komolyan, folyton meglepődtem rajta. Már alig várom, hogy legyen egy következő sorozata, ahol ismételten feltölthetjük a Lee Jong Suk tartalékainkat. Nagyon megnézném őt valami komoly drámában, mert ez után a sori után rájöttem, hogy ez a szomorúan szenvedélyes főhős karakter áll neki a legjobban. Összeszorított ujjakkal remélem, hogy a jövőben lesz ilyen karaktere.

Shin Hye Sun - Yun Sim Deok: Egy nagyon tehetséges lány, aki hamar beleszeret a férfiba. Nagyon tetszett az ő részéről is, ahogyan folyton figyelte a fiút, ahogyan próbált a kedvére tenni, és ahogyan úgy igazán aggódott érte. Hye Sun-t nem tartom túl jó színésznőnek, neki az arcjátéka valamiért nagyon merev és kicsit furcsa is, mintha túljátszaná magát. Ez néha, egészen kicsit idegesítő volt, de kedvelem őt, mert arik a karakterei, és a színésznőnek is egy tök aranyos, kedves arca van, akit jó nézni főhősnőként, de jó lenne ha picikét javulna a jövőben. Ettől függetlenül örültem, hogy ő játsza a főhősnőt. De továbbra is keresem, hogy melyik az a színésznő, amelyikkel a legszebben mutatnak Lee Jong Suk-kal. Csomó színésznek van egy olyan színésznő párja, akivel a legjobban mutat a sorozatokban. Lee Jong Suk párját még nem sikerült megtalálnom, de még remélhetőleg sok esélyünk lesz rá.

"Igazán élsz?

Nem. Halálra vágyom, hogy igazán élhessek."

Történet: 9/10

Zene: 10/10

Színészek: 8/10

Karakterek: 9/10

Sorozat: The Third Charm

The Third Charm

Műfaj: romantikus, dráma, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Csatorna: JTBC

Ismertető: Történetünk főhőse a 20 éves egyetemista, Joon Young, aki nem épp a nők álompasija, hisz fogszabályozójával, szemüvegével, stílusával és béna hajával inkább a fura srácok közé tartozik. Személyisége is érdekes, rendmániás és mindig mindent előre szépen megtervez. Ezzel szemben főhősnőnk, Young Jae igazi kirobbanó fiatal, tele van energiával, mindig a pillanatnak él, gyakran előbb lép mielőtt gondolkodna, de egy nagyon kedves és pozitív személyiség nehéz családi helyzete ellenére is. Nagy álma, hogy egyszer híres és gazdag fodrász lehessen. Ők ketten egy vakrandin találkoznak, s a helyzet úgy hozza, hogy az ellentétek ellenére nagyon vonzódnak egymáshoz, de hosszútávon nem biztos, hogy működik a kapcsolatuk.

Vélemény: Nagyon nehéz lesz most megfogalmaznom, hogy mit érzek a sorozat kapcsán. Mikor elkezdtem fogalmam sem volt, hogy miről fog szólni, de Kang Joon főszerepét a világért sem hagytam volna ki. A történetnek igazából nincs konkrét sztorija. A fő hangsúly a két főhősőn van, az életükről szól a sorozat, hisz közel 12 évet ölel fel a 16 rész. Tényleg nagyon nehéz lesz úgy átadnom a történetet nektek, ahogy én is megéltem, de nagyon próbálkozom vele, hogy megértsétek.

Szóval az eleje nagyon viccesen és cukin indít, van egy kis béna srácunk, aki viccesen néz ki és még annál is viccesebben viselkedik, de mellette olyan cuki, hogy majd behalunk rajta. A főhősnőnk pedig aranyos, kedves de ugyanakkor nagyszájú is, minden álma, hogy gazdag lehessen egyszer. Ők ketten találkoznak, s bár nagyon különböznek, mégis vonzódni kezdenek egymáshoz. A fiatalkori részek nagyon aranyosak, szórakoztatóak s természetesen sziporkázóak voltak.

Hisz végig arról szólt, hogy mennyire édesek ők együtt, hogy hogyan próbálnak meg egymáshoz alkalmazkodni, s hogy hogyan veszekednek a rengeteg nézeteltérés miatt. Ezek a részek nagyon, de tényleg nagyon viccesek és aranyosak voltak, Kang Joon karaktere valami hihetetlen volt. Ezután történik valami, ugrunk az időben, s már felnőttként találkoznak főhőseink újra. Ezek a részek már komolyabb hangulatúak voltak, az elfogadáson volt a fő hangsúly.

Két főhősünk ismét megpróbálkozik egymással több-kevesebb sikerrel. Próbálnak (még mindig fiatal koruk ellenére) összeszedetten viselkedni, alkalmazkodni a másikhoz. Hogy őszinte legyek én azt hittem, hogy ez lesz a sorozat lényege. Mármint, hogy fiatalon még túl elevenek és öntörvényűek voltak ahhoz, hogy működjenek a dolgok, de felnőtt fejjel teljesen máshogy viszonyulnak majd a helyzethez. Ezzel szemben, meglepően, a történet ismét csavarodott egyet, s elérkeztünk a legdrámaibb, de ugyanakkor a legtanulságosabb fejezethez is.

Míg főhősünk új életet kezd, időt szakít saját magára és próbálja megismerni magát, addig főhősnőnk elmerül a depresszióban, s abból próbál kitörni. Nagyon brutál volt az az érzésáradat, amit a sorozattól kaptunk az utolsó részekben. Szépen megmutatták nekünk, hogy soha sem késő újrakezdeni az életünket, hogy minden helyzetből fel lehet állni, s hogy csak saját magukra számíthatunk igazán. Nagyon durva volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a sorozat.

Szóval az utolsó pár rész egyszerre volt felemelő és szörnyen lehangoló is, én úgy gondolom, hogy ehhez a sorozathoz kell idő, hogy igazán megemésszük. Már körülbelül 2 hete láttam, de még most is eszembe jut néha. Nagyon tetszett, hogy a legtöbb sorozattal ellentétben itt megkapjuk a valóságot, mindenféle cukormáz és cicoma nélkül. De úgy gondolom, hogy kell egy hangulat a sorozathoz, hogy megértsük a lényegét, és ne unjuk szét a 16 részt.

Ami annyira nem tetszett, az néha a főhősnő viselkedése volt. Tudjátok, hogy utálom a se-veled-se-nélküled féle húzásokat, és itt azért kaptunk belőle, főleg a főhősnő miatt. Ez néha már kicsit zavart, de próbáltam minél erősebben belelátni az ő szemszögébe is. A végéről pedig spoilermentesen annyit, hogy ahogy közeledtünk az utolsó részekhez, én gondoltam hogy kb. ez lesz a befejezés, aminek kicsit örülök is, meg nem is. Megható és elgondolkodtató volt mindenesetre.

Összességében ahogy így visszaolvasom, nem nagyon tudtam átadni nektek azt, amit a sori kapcsán érzek, ezt kérlek nézzétek el nekem. Én úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes adni a sorozatnak egy esélyt. De aki vicces, cuki és cukormázas romantikára vágyik vagy eget rengető történetre az ne ezt nézze. Olyanoknak ajánlom, akik szeretnek kicsit gondolkodni egy sorozat kapcsán, akik átlátják az adott helyzetet több nézőpontból is, s nem mellesleg akik Kang Joon rajongók.

Zene: Sok szám nagyon megtetszett a sorozatból, nagyon nagyon szépre sikerültek: YDG & Manuka 'I Don't Think So', Jo Sung Mo 'Maybe We', Kim Yeon Ji 'Season', Im Han Byul 'The 2nd Farewell' és Yongzoo 'Thinking About You'.

Szereplők: Lássuk csak akkor főhőseinket.

Seo Kang Joon - Oh Joon Young: Kicsit fura srác, akinek bár nagy szíve van, mégis megvannak a maga emberi rossz tulajdonságai. Joon Young karaktere szerintem nagyon, de nagyon emberi volt. Cuki volt, kedves, de ugyanakkor sokszor teljesen ok nélkül féltékenykedett. Nagyon, de nagyon tetszett, ahogyan a sok bukása után újra és újra képes volt felállni, újra és újra képes volt elkezdeni akár az egész életét elölről. Ahogy a sorozatban változott, illetve felnőtt a karakter a szemünk előtt, szerintem nagyon megható és elgondolkodtató volt nagyon sok szempontból, nem tartozott a tipikus főhősök közé, az tuti biztos. Kang Joon alakítása egyszerűen imádnivaló volt, szerintem kimaxolta magát itt is, már meg sem lepődöm a tehetségén. El sem tudom mondani mennyire nagyon nagyon várom, hogy újra láthassuk őt.

Esom - Lee Young Jae: Nagy álma, hogy forássz lehessen. Egy kedves, élettel teli lány, akinek bár megvan a maga szomorú háttértörténete, mégsem sajnáltatja magát, hanem igenis a két lábára áll és azt mutatja, hogy ő egy nagyon erős és független nő. Young Jae karaktere egyszerre volt nagyon menő de kicsit idegesítő is. Megértettem, hogy miért érzi úgy, hogy a srác túl jó hozzá, illetve azt, hogy ő túl kevés egy ilyen szívű sráchoz, de azért kicsit haragudtam rá, amiért akaratlanul is játszott a fiú szívével. Szóval igen, sajnáltam őt nagyon, mert brutál egy élete volt, holott ő próbált mindig pozitívan hozzáállni mindenhez, de valahogy egyre rosszabb és rosszabb dolgok történtek vele, ezért ha kicsit nézőpontot váltunk akkor megértjük, hogy miért rettegett attól, hogy boldog legyen. Esommal főhősnőként még nem találkoztam eddig, de engem meggyőzőtt, örömmel fogom nézni a jövőbeli szerepeit.

Történet: 8/10

Zene: 9/10

Színészek: 9/10

Karakterek: 8/10

Sorozat: Terius Behind Me

Terius Behind Me ~ My Secret Terius

Műfaj: vígjáték, dráma, misztikus, romantikus

Részek száma: 32 (egy rész fél órás)

Dátum: 2018

Csatorna: MBC

Ismertető: Történetünk főhősnője, Go Ae Rin férje nagyon hirtelen hal meg láthatóan szívinfarktusban, azonban a nőnek sejtelme sincs, hogy férjét valójában megölték. A nő egyedül marad két kisgyermekével. Főhősünk, Kim Bon egy legendás NIS ügynök volt, azonban egy akció után eltűnt. Jelenleg főhősnőnk szomszédja, s bár próbál csendben és visszahúzódva élni, a nő folyton kizökkenti őt. Az igazi sztori ott kezdődik, amikor Kim Bon rájön, hogy ki ölte meg a nő férjét. Hogy a végére járjon a dolgoknak, és feltűnés nélkül nyomozhasson a nőn keresztül, elvállalja, hogy a két gyermek bébiszittere lesz, azonban ez nem olyan könnyű, hisz a két gyerek nagyon eleven és folyton csak játszanának.

Vélemény: A sorozatot pont aznap kezdtem el amikor lement az utolsó rész. Idén sajnos nagyon lemaradtam a sorozatokkal, több idei sorozat is a gépemen van, amit nem tudtam még megnézni. Ezt a sorit jövőre akartam hagyni, de láttam a csoportokban, hogy nagyon szeretitek, ezért megjött hozzá a kedvem s gondoltam én is nekikezdek. Hát emberek, azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen egy igazán jó, túldramatizálástól mentes, aranyos, írtó édes és izgalmas vígjáték.

A poénok nagyon jók voltak, ami szerintem nagy szám, mert sokszor nagyon erőltetettnek érzem a vicceket, de ebben a soriban annyira természetes volt, hogy folyton elneveti magát az ember, hogy azt elmondani sem tudom. Ji Sub írtó édes volt, szerintem egy sorozatban sem kedveltem őt annyira, mint itt. Ez a komoly, kemény és képzett ügynök két eleven gyerekre vigyázott, hát kész voltam, írtó édes és vicces volt. Csomó jelenetet tekertem vissza, annyira nagyon behaltam rajtuk.

Nagyon tetszett, ahogy a pasi megszereti a két gyereket. Ahogyan szép lassan egyre jobban tud velük bánni, ahogyan igazi kis 'apuka' lesz benne. Ahogy a gyerekek és a főhősnő is kimozdítja őt komor kis csigaházából. A legszebb jelenet szerintem az volt az egész sorozatban, amikor a pasi lakása tele volt gyerekjátékokkal. Hát írtó szép és megható volt, de tényleg. Annyira édes volt az egész, ahogyan közelebb engedi magához az embereket és ahogyan elkezd bízni bennük.

Ahh, vígjáték volt, de többször komolyan megkönnyeztem a sorin. Nagyon szép volt. A sztori izgalmasnak baromi izgalmas volt, én nagyon élveztem az egésznek a kimenetelét. A keretet szépen megkaptuk, minden részben akadt valami, ami fentartotta a figyelmet. 2 dolog volt viszont, aminek nem annyira örültem a sorozat kapcsán. Az egyik az volt, hogy szerintem a helyzet és szituáció ellenére (ugye a főhősnő férje meghalt) egy kicsit több romantikát elbírt volna a sorozat.

Tény, hogy a sok másik műfaj mellett nem a romantika volt a vezető, de ahh emberek, egy csók igazán elcsattanhatott volna, szerintem elbírta volna a sztori. A másik pedig, hogy egy kicsikét úgy érzem, hogy a sori végét összecsapták. Nem nagyon! Ez nagyon fontos. De a végén, főleg az utolsó 2 részben, nagyon sok minden történt, kicsit úgy éreztem, mintha minden szálat gyorsan le akartak volna zárni hirtelen. Ez nem annyira drasztikus, mint ahogy hallatszik, de azért érezhető volt.

Ezen a két dolgon kívül azonban én mindent nagyon nagyon kedveltem a soriban. A mellékszereplők is hatalmasak voltak, az anyukákból álló kis csapat szerintem írtó vicces volt, profibbak voltak, mint a kémek, de komolyan. Nagyon tetszett, hogy többször is ott voltak a soriban (minden részben) és nem hanyagolták el őket pár rész után. Annyira jó, hogy ennyi kedvelt karakter volt benne. A másik hatalmas nagy kedvencem Yong Tae volt, hát ez a pasi egyszerűen kész volt.

Az elején ilyen komoly, igazán titokzatos pasinak tűnt és ahogy megismerjük egyre jobban bírjuk őt xD. És ne feledkezzünk meg a nagy kedvencünk, Ki Young ismételten nagyon vicces és imádnivaló karakteréről sem. Komolyan, egy vígjáték nem is vígjáték enélkül a színész nélkül. Imádom őt xD. Szóval igen, a sok sok mellékszereplő is nagyon sokat dobott a sorozaton, hisz akárki is volt képernyőn azt élveztük nézni, mert mindenki annyira nagyon imádnivaló és szerethető volt.

Összességében, volt 1-2 dolog, amit én kicsikét máshogy csináltam volna a soriban, de ettől függetlenül nagyon, de tényleg nagyon élveztem. Ji Sub szerintem élete alakítását hozta ebben a sorozatban, arról nem is beszélve, hogy egy izgalmas történet volt, amin sokszor meg is tudtunk hatódni, a poénokról pedig ne is beszéljünk. Szerintem mindenkinek megéri megnézni a sorozatot, mert nagyon nagyon jó volt, számomra abszolút többször nézős és idei kedvences.

Zene: A számok közül Gaho 'Heart is Beating Just Like That', Kim Min Seung 'One Day' illetve Yang Da Il 'Whel Will I See You' című száma maradt meg.

Szereplők: Na és akkor lássuk csak főhőseinket.

So Ji Sub - Kim Bon: Komoly, mindenkitől elzárkózott férfi, aki egy eset után elvontult mindentől és mindenkitől. Csendben él kis lakásában egészen addig, míg meg nem történik az a bizonyos esemény a soriban. Kim Bon egy hihetetlen imádnivaló pasi volt. Egy tényleg nagyon kemény pasi, aki amikor kap egy kis szeretetet a gyerekektől és a főhősnőtől, nem tud mit kezdeni vele, csak vigyorog magában. Mikor a gyerekekkel volt az ő gyerekes éne is előjött, amiről azt hitte, hogy nincs is neki. Annyira, de annyira szép volt, ahogy tényleg fontos lesz neki ez a három ember, ahogy egyre inkább közelebb engedi őket magához. Ahh, annyira szép és megható volt, úgy imádom az ilyen karaktereket. So Ji Sub nagy kedvencem, de komolyan emberek, ez a szerep volt a legeslegjobb amit valaha láttam tőle. Hatalmas volt, idei kedvencekben tuti bizti benne lesz.

Jung In Sun - Go Ae Rin: Férje hirtelen hal meg, így egyszerre kell a gyerekeket is nevelnie illetve pénzt is keresnie. Ae Rin egy tökjó főhősnő volt. A trauma után nem roppant össze, mert pontosan tudta, hogy a gyermekeinek most egy erős szülő kell, aki segít nekik, nem pedig egy lelkileg összetört anya. Ezért a gyerekeit szem előtt tartva próbálja összeszedni életüket. Nekem tetszett, hogy ennyire erős volt, s bár sokszor sírt férje miatt, mégis a gyerekei voltak számára az elsők. Aranyos volt, kedves, számított a barátaira és elfogadta a tanácsaikat. Segített a pasinak kicsit kizökkenni csigaházából is. Összességében szerintem egy aranyos és cuki karakter volt, nem idegesített, nem hisztizett és nem volt magatehetetlen sem. A színésznő nagyon ari, idén ez volt a második főszerep, amiben láttam, mind a kettőt nagyon kedveltem, szerintem tök ari ez a csaj.

Történet: 8/10

Zene: 7/10

Színészek: 10/10

Karakterek: 10/10